Search your favorite song right now

1. Shufflufegus

  • Published: 2016-09-12T14:54:00Z
  • By Hal Hagy
Shufflufegus

© Hal Hagy Having a little fun with Apple Logic, playing sax, piano, bass, and latin percussion.

nothing at of , which is


2. Mamacita

  • Published: 2013-03-18T19:50:54Z
  • By Hal Hagy
Mamacita

Sonny Rollins / arrangement Rumba Club. Sax, piano, bass and latin percussion: Hal Hagy

nothing at of , which is


3. Chandra

  • Published: 2016-11-05T00:15:11Z
  • By Hal Hagy
Chandra

A tune written by percussionist Chris Rogers...Hal Hagy, tenor saxophone...Bill Davis, keys...Spike Hyssong, bass...Chris Rogers, kit

nothing at of , which is


4. Miss You Mike

  • Published: 2013-04-12T03:18:28Z
  • By Hal Hagy
Miss You Mike

I was watching "This is it" and threw this together as a tribute to Michael J. What a tragedy.

nothing at of , which is


5. Ceora

  • Published: 2013-03-31T15:58:38Z
  • By Hal Hagy
Ceora

I got a used Yamaha alto and even though it needs a good bit of pad work, resonators and some adjustments,it feels good. Forgive all of the notes. I'm test driving and experimenting. It's not bad for a couple of hundred dollars.

nothing at of , which is


6. Thank you lord

  • Published: 2013-04-12T03:50:04Z
  • By Hal Hagy
Thank you lord

This is for all the Christians and "christians" which think I'm some evil, god hating heathen. I'm just not a fan of God and Jesus being used as lobbyists.

nothing at of , which is


7. Bad Guys by A. Norris and Rumba Club /

  • Published: 2013-03-17T17:46:50Z
  • By Hal Hagy
Bad Guys by A. Norris and Rumba Club /

This is an Alex Norris tune. Originally recorded by Baltimore's own Rumba Club. I loosely transcribed it and played piano, bass and sax with a little help from Apple Logic. I love the tune and the original recording. © Alex Norris / Rumba Club

nothing at of , which is


8. Mozdulj meg

  • Published: 2017-10-10T08:12:33Z
  • By Rozsda
Mozdulj meg

ROZSDA | MOZDULJ MEG (2017) ✦ Facebook ▶️ www.facebook.com/rozsdazenekar/ ✦ Instagram ▶️ www.instagram.com/rozsdazenekar/ ✦ Bandcamp ▶️ https://rozsda.bandcamp.com/ ✦ YouTube ▶️ www.youtube.com/channel/UCx_p_6tLQT14zZxaPC9o42g Kovács Balázs - gitár, vokál Harsányi Ferenc - basszusgitár, ének Havas Gergely - dobok Zene: Rozsda Dalszöveg: Harsányi Ferenc Felvétel, keverés, master: Kovács Balázs DALSZÖVEG Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg Birkának néznek úgy terelnek Ha hagyod magad megölnek Minden nap háború Gumibot könnygáz vízágyú Ezzel büntet a karhatalom Ha kinyitod a szád nincs irgalom Falhoz állít bekötött szemmel Kivégeznek hidegvérrel Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg A politika a fejedre szart A fejétől büdös a hal Idegen földön rabszolga vagy A saját hazádban élni se hagy Élni se hagy Élni se hagy Élni se hagy Élni se hagy Minden nap háború Gumibot könnygáz vízágyú Falhoz állít bekötött szemmel Kivégeznek hidegvérrel Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg Ne add meg magad mozdulj meg Mozdulj végre vagy dögölj meg

nothing at of , which is


9. NemKamu - Lopott Gondolatok

NemKamu - Lopott Gondolatok

Első zenekari klipes nótánk, jó étvágyat! Gitár: Kis Balázs Basszusgitár: Csikány Péter Dob: Puruczki Gábor Rap: Röffler Ferenc (Raffla) Kövess minket Facebookon: NemKamu: http://www.facebook.com/NemKamu Raffla: http://www.facebook.com/RafflaBgy Szöveg: Verze 1: Egy húron pendülünk, a zene meg én Soha nem hagy cserben, tudtam már a legelején Egy senki szava az amit egy másik senki ért Mindennek ára van - de nem mindegy, mit mennyiért Ez vár rád, tipikus rabszolga életút Átkozod a reményt hogy a sorsoddal félrekúrt A lelkem szobor a szélben, de ezt is megölnétek De előbb lépek, nem hagyom hogy ledöntsétek Népszerű vagy igazi, döntsd el mit akarsz Így vagy úgy de az a tiéd amit magadnak kikaparsz Ez Magyarország, itt nem önkéntes a véradás Minden nap túlélőshow, lelked lelakott bérlakás Nem állok le, mert még el se kezdtem Százan tennének keresztbe de a szemem meg se rebben Unalmas a káosz, megtörténhet bármi Állítsák meg a világot, ki akarok szállni!!! Refrén (2x): Lopott gondolatok, meg pár eszelős rögeszme Megsárgult papírkötegbe' elmém falára szögezve Vér és betonszag, élőben, közelről Hogy lásd amit lát pár átlag arc a tömegből Verze 2: Egyszer eljön egy vezető, aki a rabszolgákat Katonává neveli, ha már nagyon fosnának Nagy hal lennél, asszed vagy olyan okos hal De a nyertesek írják életed könyvét széles mosolyjal Ők pár százan vannak, mi vagyunk pár tízezren Egyszerűen gondolkodunk, semmiben vagy mindenben Nem kell segítség, semmi más nem kell Csak egy magadfajtákat elsöprő lángtenger Vágod az álmot rég elfelejtettük Ez a boncasztal, amin elmém meg én meztelen fekszünk Valahol a távolban kell hogy legyen egy kapu Amin túl a világ NemKamu De míg meg nem találom, itt és most kell léteznem Az elnyomóknak üzenném ami itt lüktet a véremben Egy vigyázzban álló középső ujj a tanulságod BASZD MEG A HAZUGSÁGOD! Refrén (4x)

nothing at of , which is


10. Dzsámbi - Végső állomás

  • Published: 2012-01-29T13:29:36Z
  • By Dzsámbi
Dzsámbi - Végső állomás

Zene: Banough Inst. Keverés: Pum Günter Előadó: Dzsámbi Facebook... [Dobjatok egy Like-ot] Dzsámbi: http://www.facebook.com/pages/Dzs%C3%A1mbi/117131908384983 PumaBeatz: http://www.facebook.com/pumabeatz Letöltés megtalálható: A Track fölötti ikon "Download". ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Itt a vég, a Storinak nincs Happy End-je Comprende? De sose megy semmi se rendbe Ragaszt az élet sleppje, gondjaidat tekerd be Én beszélek, te csak figyelgessed csendbe Nincsenek biztos alapok, így csak visszafele haladok Az elmémben matatok, gondolatot belőle ragadok Hogy mitől szakadok, de nem tudom összerakni a puzzle-t Minden gondom most a fejemre ráült Túl bonyolult az élet, én mindig csak töprengek Hogy mikor a magason vagyok nehogy rá döbbenjek Arra, hogy álok a szakadék szélén, a penge két élén Csak legyen békém, de nem lesz, másik révén Fekete vászon takarja gyászom, a gondolattól is fázom Tudom úgy is valaki még egy lapáttal rányom Bezzeg én várom, hogy teljesüljön pár vágyam Eddig Kánaánban repültem, de mára leszakadt a szárnyam A tetemem dobjátok csak a dögöknek Vagy újra állj fel és hagy helyet az örömnek A lelkem nem törik meg, akárhányszor gyötörnek A régi képek vissza köszönnek, a napok pörögnek ... Ez is csak egy komor nap, majd úgyis átvészelem Egyszer a kulcsot adják egy zárt részlegen Látom a fényt a réseken, majd újra élhetek szabadon Addig a falat vakarom, idővel a kulcsot észrevettem magamon A remény hal meg utoljára, ezért először én teszem Az igazira éhezem, de lepi vér sebem Más áll fölöttem, az ágyamat nem én vetem Csak raboskodok az éveken, ezen az életen Nem kell szánalom, csak elmondom de szárazon Csak a szemem tud ölni, ezért a szó-tárat tárazom Ez az én válaszom, a Végső állomás járaton Vedd észre, hogy nem csak a pofámat jártatom Ki nevet a végén? Egyet tudok, hogy nem én De új vízre húz majd a remény, az indulat hevén Kalandos a mesém, lehetne belőle több évados sorozat Mert túl kevés az okozat, ez a következő fokozat A tetemem dobjátok csak a dögöknek Vagy újra állj fel és hagy helyet az örömnek A lelkem nem törik meg, akárhányszor gyötörnek A régi képek vissza köszönnek, a napok pörögnek ... Semmi se olyan mint anno rég volt Felhők súlya alatt is beszakadt az égbolt A múlt az szép volt, rám vár a jövő meg a jelen Kell hogy az irányítást a kezembe vegyem Különben az otthonom egy verem... 3x Otthonom egy verem... A tetemem dobjátok csak a dögöknek Vagy újra állj fel és hagy helyet az örömnek A lelkem nem törik meg, akárhányszor gyötörnek A régi képek vissza köszönnek, a napok pörögnek ... 2x

nothing at of , which is


11. Mese habbal

Mese habbal

Refrén 2x: A boszi ha nem teszi, magadat te se szabdald, pedig nem áll jól a bimbi, és a szeme se nappal. Cimbi kívánjunk hármat hallod, dikk ez egy naphal. Itt rím-gat a víz, beolt a mese habbal. Fenyci: Olyan réges-régen, kajak messze-messze, túlon-túl az ékességem egy faja eszeveszett bulon múlt. Bőre mint a bársony, puha plüss fotel a paplan szája, bár várom, hogy tárjon, félhalottan nem pattan nyársra. A szomorkodás közepette beszól az egyik gyógy egér; dicső dorongoddal kötelezd le, azt kamázza a Hófehér. Egy órába bele tellett, mire az arcán már a kéj csorog, frankón letoltam az alma mellett, segített a mélytorok. Óperencia, üveghegy egyelőre halasztó, Atlantika.. hagyjad má’ ez egy telepített halastó. Amit telerepítettem, hogy elmúljon a Ficánka, De olyan potens vagyok, hogy Ursula is kíván, ja… Sebastian szevasz mivan, a szövegem az rákkeltő, a tengerből ringató reggaevel regélek, reggeltől. Sietve haladjunk odébb, Triton is tovább állt gyorsan, mer’ a vörös fél-hal kiscsajt keményen kloákán toltam. Kerek erdő szegletén vígan ugrándozik Piroska, kerekedő segged én majd ápolom, míg nagymuter a farkasondót kötényéből kimossa, nem vagyok a rajongód, de beviszlek a tilosba. Csiperke Rózsa a rúdon, mert most te vagy a legújabb. Majd én halálra szúrom, de ne hidd, nem az ujjad. Orrba szívunk tündérport, most már itt van mindenki; Flóra, Fauna, Fiona és Fenyci. Refrén 2x: A boszi ha nem teszi, magadat te se szabdald, pedig nem áll jól a bimbi, és a szeme se nappal. Cimbi kívánjunk hármat hallod, dikk ez egy naphal. Itt rím-gat a víz, beolt a mese habbal. kt: Egyszer volt, hol nem, egy egész estét betöltő, Szerelem, ármány meg egy elveszett cipellő, Cselédlánynak úri bálon imponál a full imádat, Hazaviszlek mezítláb is, frankón mondom úgy kívánlak, Behúztad a lelkem szivi, hadd legyek a herceged, Szőke lovon monoton töltöm el a perceket, Defektes a hintóm, de lefektetlek esküszöm, Narniai toronyszoba, esküvő, meglehet, Becsapott a csók, rájöttem, hogy tetszhalott, Bánatomban feszt iszok csak, hátha jönnek szebb napok, Kurták vagyunk minden este, nincs mese ,ez Holtrészeg, Van egy képességem, ilyenkor hódolok a jó résnek, A tegnapThor jobb lettem, nem vagyok már esendő, Kell a faszomnak az őserdőből szerető, Megfogant a gondolat, ahogy oltogat a pultnál, Orrba tolná Pocahontas az indiánoknál? Ingovány a szólánc, de ne szólj rám hagy mondjam, Minden dumám benne lesz az új Johnny Bravóban, Paródia ez kajak egy parókiában, Ahogy apácákat szedek fel atom piásan, Atom villanás van, felrobbant a Kriptonit, Maradj csöndben kérlek, már így is sántít a sztorid, Minden mondat vége az, hogy én voltam a legrajabb, A mesét habbal én írom, nem te, az a legvadabb. Fenyci: Ennyi lehetne, viszont itt nem ér még véget, Dzsinni, ha real lennél, kajakra betépnék véled. Füstös palackod egy fertő, egyenesen királyság, kihúztál három perből, elfogyott a kívánság. Mindkét térdem megrogyott, mer’ a bájitaltól eláztam Dzsukel Jázmin cickója, de Jaffarra ráparáztam. Agyszorító true story, ostobáknak kam’ Disney, és mostanában nem fogok a mostohámmal randizni. Refrén 4x FB: http://www.facebook.com/holtreszegkoltoktamadasa Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCYYA5_kDP1YJfQCSjrKTbSA Tumblr: http://fenyci.tumblr.com Twitter: http://twitter.com/holtreszegkolt Instagram: http://www.instagram.com/holtreszeg Email: [email protected] Stúdiófelvétel, master: Echo Hangstúdió, http://echorecording.com

nothing at of , which is


12. Reflexiones Ladinos

Reflexiones Ladinos

A tune inspired by the Sephardic Jews of Spain. Jeff Weinberger- Guitar and composer Mike Whitehead- Trompeta Tom Luther- Piano Jeff Densmore- Congas Jason Dean- Drums Hal Hagy- Tenor Sax Ezra Rugg- Bass Stephen Perry- Baritone Saxophone Recorded by Jason Hearst at hearstudios, Camden, ME, Spring 2013 Mixed by Jason Hearst, Bob Thompson and Jeff Weinberger To my family, both near and far, present and past. ©2013 Wretched Excess Music

nothing at of , which is


13. Babits Mihaly - Jonas Konyve / Jonas Hangja

  • Published: 2014-03-11T23:43:23Z
  • By bensoir
Babits Mihaly - Jonas Konyve / Jonas Hangja

Music composition from Marton Bakai and Bence Bakai / Violin and Ableton Live Babits Mihály: Jónás könyve Első rész Monda az Ur Jónásnak: "Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: szennyes habjai szent lábamat mossák." Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna, de nem hová a Mennybeli akarta, mivel rühellé a prófétaságot, félt a várostól, sivatagba vágyott, ahol magány és békesség övezze, semhogy a feddett népség megkövezze. Kerülvén azért Jáfó kikötőbe hajóra szállott, mely elvinné őtet Tarsis felé, s megadta a hajóbért, futván az Urat, mint tolvaj a hóhért! Az Ur azonban szerzett nagy szelet és elbocsátá a tenger felett s kelt a tengernek sok nagy tornya akkor ingó és hulló kék hullámfalakból, mintha egy uj Ninive kelne-hullna, kelne s percenként összedőlne ujra. Forgott a hajó, kettétört az árboc, deszkaszál nem maradt hű deszkaszálhoz. A görcs hajósok, eszüket veszítve, minden terhet bedobtak már a vízbe, s míg arcukba csapott a szörnyü sóslé, kiki a maga istenét üvölté. Jónás mindent kiadva, elcsigázva, betámolygott a fedélközi házba, le a lépcsőkön, a hajófenékre, s ott zuhant bódult félálomba végre, gurítván őt az ázott, rengő padlat. S így lőn hogy a kormányos belebotlott, a deszkákat vizsgálva, s rája szólt: "Mi dolog ez, hé, te nagy alható? Ki vagy te? Kelj föl, s kiálts a keserves istenedhez, talán ő megkegyelmez! Vagy istened sincs? Szólj! Miféle nemzet szült? Nem te hoztad ránk a veszedelmet? Mely város vall polgárának, büdös? S e fene vízen át velünk mivégre jössz?" S ő monda néki: "Zsidó vagyok én s az Egek Istenétől futok én. Mi közöm nékem a világ bünéhez? Az én lelkem csak nyugodalmat éhez. Az Isten gondja és nem az enyém: senki bajáért nem felelek én. Hagyjatok itt megbujni a fenéken! Ha süllyedünk, jobb itt fulladni nékem. De ha kitesztek még valahol élve, tegyetek egy magányos erdőszélre, hol makkon tengjek és keserű meggyen békében, s az Isten is elfeledjen!" De a kormányos dühhel csapta vissza: "Mit fecsegsz itt erdőről össze-vissza? Hol itt az erdő? És hová tegyünk ki? Innen csak a tengerbe tehetünk ki! Ki is teszünk, mert nem türöm hajómon az ilyet, akit mit tudom mi bűn nyom. Már biztos hogy te hoztál bajba minket: magad mondod hogy Isten átka kerget. Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg. Hé, emberek! Fogjátok és vigyétek ezt a zsidót!" S már nyolc marok ragadta, nehogy hajójuk süllyedjen miatta, mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom. Jónás azonban jajgatott s nyögött és meglóbálták a tenger fölött. "Vigyázz - hó-rukk! Pusztuljon aki nem kell!" S nagyot loccsant... s megcsöndesült a tenger, mint egy hasas szörny mely megkapta étkét. S már a hajósok térdencsúszva, kétrét görbedve sírtak és hálákat adtak, könnyelmü áldozatokat fogadtak, s a messzeségben föltünt a szivárvány. A víz simán gyürűzött, mint a márvány. Második rész Az Ur pediglen készitett vala Jónásnak egy hatalmas cethalat s elküldte tátott szájjal hogy benyelné, halat s vizet vederszám nyelve mellé minek sodrán fejjel előre, hosszant Jónás simán s egészben úgy lecsusszant gyomrába hogy fején egy árva haj nem görbült, s ájultából csakhamar fél-ébren pislogott ocsúdva, kába szemmel a lágy, vizes, halszagú éjszakába. És így jutott a szörny-lét belsejébe vak ringások eleven bölcsejébe, és lakozék három nap, három éjjel a cet hasában, hol éjfél a déllel egyforma volt, s csupán a gondolatnak égre-kigyózó lángjai gyuladtak, mint fulladt mélyből pincetűz ha támad. És könyörge Jónás az ő Urának a halból, mondván: "Kiáltok Tehozzád, hallj meg, Isten! Mélységből a magasság felé kiáltok, káromlok, könyörgök, a koporsónak torkából üvöltök. Mert dobtál vala engem a sötétbe s tengered örvényébe vetteték be, és körülvett a vízek veszedelme és fű tekeredett az én fejemre, bő hullámaid átnyargaltak rajtam, és Egyetemed fenekébe hulltam, a világ alsó részeibe szállván, ki fenn csücsültem vala koronáján! Én aki Jónás voltam, ki vagyok már? Ki titkaidat tudtam, mit tudok már? Kényedre hány-vet hánykódó vized s nyálkás hus-záraiba zárt a Cet." S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt, sürűn szíván kopoltyuját a Halnak, mely csupa verdesés és lüktetés volt, s a vízből-szürt lélekzet mind kevés volt, a roppant haltest lihegve-dobogva szokatlan terhét ide-oda dobta kinjában, mig Jónás émelygve s étlen tovább üvöltött a büzös sötétben, s vonítva, mint a farkas a veremben, nyögött: "Bezároltattál, Uram, engem! Sarak aljába, sötétségbe tettél, ragyogó szemed elől elvetettél. Mindazonáltal szemeim vak odva nem szűnik nézni te szent templomodra. Sóvár tekintetem nyilát kilőttem s a feketeség meghasadt előttem. Éber figyelmem erős lett a hitben: akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten! Rejteztem én is elüled, hiába! Utánam jöttél tenger viharába. Engedetlen szolgádat meggyötörted, magányos gőgöm szarvait letörted. De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád, annál világosabb előtte orcád. Most már tudom hogy nincs mód futni tőled s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved. De te se futhatsz, Isten, énelőlem, habár e halban sós hús lett belőlem!" Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal, Jónás meg visszarugott dupla talppal. S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat: a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak. És monda Jónás: "Ki táncoltat engem? Ki az aki nem hágy pusztulni csendben? Besóztál görgő tengered savával és csapkodsz, mintha játszanál csigával. Mert megfogyatkozott bennem a lélek: de az én Uram akará hogy éljek. Ebének kíván engemet a Pásztor és megszabadított a rothadástól. Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod s csahos szókkal futok zargatni nyájad. Mert imádságom elhatott tehozzád és végigjárta a Magasság hosszát. Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen, hogy amit megfogadtam, ne felejtsem, mert aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti." Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap és akkor az Ur parancsolt a halnak, ki Jónást a szárazra kivetette, vért, zsírt, epét okádva körülötte. Harmadik rész S monda az Ur Jónásnak másodizben: "Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten. Menj, a nagy Ninivéig meg se állj, s miként elédbe írtam, prédikálj!" S fölkele Jónás, menvén Ninivébe, melynek három nap volt járó vidéke, három nap taposhatta azt akárki s kanyargós utcáiból nem talált ki. Menvén hát Jónás, első nap kiére egy sátrakkal telt, csillagforma térre s az árusok közt, akik vad szakállát és lotykos, rongyos, ragadós ruháját, ahol helyet vőn, kórusban nevették, kiáltott, mint az Ur meghagyta, ekként: "Halld az Egek Urának Istenének kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg, vagy kénkövekkel ég föl ez a város s föld alá süllyed, negyven napra mához!" Igy szólott Jónás, s szeme vérbeforgott, kimarjult arcán verítéke csorgott, de az árusok csak tovább nevettek, alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek, s Jónás elszelelt búsan és riadtan az áporodott olaj- s dinnyeszagban. Másod estére másik térre ére, a színészek és mímesek terére, kik a homokon illegve kigyóztak s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak. Ott Jónás a magas ülés-sorok csucsára hágván, olyat bődült bozontos szája, hogy azt hitték, a színre bika lép. Mohón hökkenve némult el a nép, míg Jónásból az Ur imígyen dörgött: "Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt! Harminckilencszer megy le még a nap, s Ninive napja lángba, vérbe kap!" S az asszonyok körébe gyültek akkor s kisérték Jónást bolondos csapattal. Hozzá simultak, halbüzét szagolták és mord lelkét merengve szimatolták. Igy ért, az asszonyoktól közrevéve, harmadnap a királyi ház elébe. Ott már tudták és várták és bevitték egy nagy terembe, hol arany teríték mellett hevertek a Hatalmasok, nyüzsgvén köröttük szép rabszolga sok, és meztelen táncoltak ott a szolgák vagy karddal egymást ölték, kaszabolták játékul. Jónást meg egy cifra oszlop tetejébe tették, hogy szónokoljon és jövendölje végét a világnak. És Jónás akkor egy iszonyu átkot kiáltva a királyra s udvarára s az asszonyokra és a palotára s a színészekre és a mímesekre s az árusokra és a mívesekre s az egész Ninivére mindenestül, leugrott, és az őrökön keresztül kitört, s a termen át, s a szoborerdőn, csarnokon, folyosókon és a kerten, tavat megúszva, rácsokon lekúszva, s a vízvezeték-csatornán lecsúszva, utcán és bástyán, falmentén szaladva rohant ki Ninivéből a szabadba, egyetlen látomással dúlt szivében: hogy kő kövön nem marad Ninivében. És méne a pusztába, hol a sáskák a gyér fü szomjas zöldjét mind levásták, hol aki a forró homokra lépett jó saru nélkül, a talpa megégett; ott megfogadta, harmincnyolc napig böjtölve s imádkozva ott lakik s nem mozdul, mígnem messze kénköves lángoktól lenne lenn az ég veres s hallanék, hogy a föld egyszerre szörnyet dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek s ugy elpusztul minden ninivei, maga és apja s anyja, fiai s lányai, huga-öccse nénje-bátyja, mint hajdan a Jeroboám családja. S azontul, harmincnyolcból visszamenve, a napokat számlálja vala rendre, kiáltozván az Urhoz: "Halld, Hatalmas! Hires Bosszuálló, szavamra hallgass! Elküldtél engem, férgekhez a férget, kik ellenedre s fricskád nélkül éltek. Én inkább ültem volna itt a pusztán, sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán. De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni ahova te küldtél. Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra. Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója! Szolgádat pellengérre állitották, mert gyönge fegyver szózat és igazság. Nincs is itt haszna szépszónak s imának, csak harcnak és a hatalom nyilának. Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, harc és pusztulás prófétája lettem. Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket! Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, mert nem lesz addig igazság, se béke, míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre." S elmult egy hét, és kettő, három, négy, öt, és már a harmincnyolcadik nap eljött. Jött a reggel és a dél és az este: Jónás egész nap az ég alját leste. S már a láthatár elmerült az éjben, s egy árva ház sem égett Ninivében. Negyedik rész Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik szívben még Jónás szava kicsirázik mint a jó mag ha termőföldre hullott, s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt. S gondolta: "Van időm, én várhatok. Előttem szolgáim, a századok, fujják szikrámat, míg láng lesz belőle; bár Jónás ezt már nem látja, a dőre. Jónás majd elmegy, de helyette jő más", így gondolá az Ur, csak ezt nem tudta Jónás, s azért felette megharaguvék, és monda: "Mikor ide kijövék, s azóta napról-napra s egyre többen jöttek a városból kérdezni tőlem, kicsit gúnyolva, kicsit félve-bánva, hány nap van hátra még? S én számról-számra közlém pontossan. S most szégyenben hagytál! Hazudtam én, és hazudott a naptár. És hazudott az Isten! Ezt akartad? Bünbánók jószándékát megzavartad. Hiszen tudhattam! Kellett volna tudni! Azért vágytam hajón Tarsisba futni... Mert te vagy aki fordít rosszat jóra, minden gonosznak elváltoztatója. De már az én lelkem vedd vissza tőlem, mert jobb nekem meghalnom, hogysem élnem." Tudnivaló pedig itt hogy kimenve a városból Jónás, ül vala szembe, a város ellenébe, napkeletnek, árnyékban, mert egy nagylevelü töknek indái ott fölfutva egy kiszáradt, hőségtől sujtott fára, olyan árnyat tartottak, ernyőt eltikkadt fejére, hogy azalól leshetett Ninivére fátylában a nagy fények fonta ködnek. S örüle Jónás módfelett a töknek. Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett a nagy Uristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna és tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna. Oly vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt: nem tartott többet sem árnyat, sem ernyőt. S akkor az Isten szerze meleget s napkeleti szárasztó szeleket s lőn hogy a nap hévsége megsütötte Jónás fejét, és megcsapván, felette bágyadttá szédítette, ugyhogy immár úgy érzé, minden körülötte himbál, mintha megint a hajón volna; gyomra kavargott, és gyötrőn égette szomja s ezt nyögte csak: "Lelkem vedd vissza, kérlek, mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek." S monda az Ur Jónásnak: "Lásd, valóban méltán busúlsz s vádolsz-e haragodban a széleslombu, kövér tök miatt, hogy hűs árnya fejedről elapadt?" S felelt, kitörvén Jónásból a méreg: "Méltán haragszom azért, mígcsak élek!" És monda akkor az Isten: "Te szánod a tököt amely egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak lustán elhevertél. És én ne szánjam Ninivét, amely évszázak folytán épült vala fel? melynek tornyai vetekedve kelnek? mely mint egy győztes harci tábor terjed a sivatagban, és utcái mint képeskönyv amit a történet irt, nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének ormát mely lépcsőt emel a jövőnek? A várost amely mint egy fáklya égett nagy korszakokon át, és nemzedékek éltek fényénél, s nem birt meg vele a sivatagnak annyi vad szele? Melyben lakott sok százszor ezer ember s rakta fészkét munkálva türelemmel: ő sem tudta, és ki választja széllyel, mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével? Bizd azt reám, majd szétválasztom én. A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. Ninive nem él örökké. A tök sem, s Jónás sem. Eljön az ideje még, születni fognak ujabb Ninivék és jönnek uj Jónások, mint e töknek magvaiból uj indák cseperednek, s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi az én szájamban ugyanazt jelenti." Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott. A nap az égen lassan ballagott. Messze lépcsős tornyai Ninivének a hőtől ringatva emelkedének. A szörnyü város mint zihálva roppant eleven állat, nyúlt el a homokban.

nothing at of , which is